Category Archives: Something Personal

#ChooseBeautiful

– Tudod, hogy ronda vagy?
– Igen, tudom.

Párbeszéd egy idegennel tizennégy éves koromban. Tökéletes leképezése az akkori önértékelésemnek: ha egy random suttyó beszólt, hogy ronda vagyok, kötelességtudóan azt válaszoltam, hogy igen, tudom. Néha még az utcára se mertem kimenni.

Mindenkinek más hat rombolóan az önbizalmára, mindenki máshonnan jön, más génekkel és értékekkel rendelkezik. Nehéz lenne, és nem tudnék hiteles tanácsokat adni. Túlsúllyal még nem volt különösebb gondom, így egy álszent észosztás az önelfogadásról (?) vagy diétákról nem lenne helyénvaló, pedig ekörül a téma körül nagy a pörgés. Talán a naivság–önbizalomhiány-bunkók háromság a szakterületem, így ezekkel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot leírni.

1. Nincs magyarázat arra, ha valaki beszól neked, mert rondának talál. Abszolút elfogadhatatlan, ha vadidegen, ha szerelmes vagy belé, mindegy. Senki sincs felhatalmazva arra, hogy ilyeneket mondjon neked.

2. Te sem.

3. Elkövettem régebben többször is azt a hibát, hogy továbbadtam ezeket a negatív dolgokat a ‘táplálékláncban alattam állóknak’, hogy jobban érezzem magam. Sportot szerencsére nem űztem belőle, de lógok néhány bocsánatkéréssel az érintetteknek.

4. Sokat segített a jócsajból éppen bombanővé érő legjobb barátnőm. Másoltam őt, de nem a külső jegyeket, hanem az attitűdöt. Pozitív irigység, ami motivál.

5. X az az időmennyiség, ami úgy telik el, hogy rosszul érzed magad a bőrödben, Y pedig azok az évek, amik önbizalom jegyében telnek. X+Y az egész életed. Nem lenne jobb, ha az Y minnél több lenne?

6. A közvéleménynek megfelelni képtelenség, nyugodtan öltözz és tégy úgy, ahogy akarsz.

7. Szép vagyok, mert úgy döntöttem.

     

 — Hey, you know you’re ugly?
— Yes, I know.

A conversation with a stranger at my age of 14. Such a good reflection of my self-esteem’s lowness around these years. If a random ignorant person described me as ugly, I completely agreed. At times I even didn’t have enough courage to leave the flat.

To share thoughts of this topic isn’t that easy. For example I have never had serious issues with my weight, therefore writing of diet tips and self-acceptance would seem weird, altrough this is the largest problem nowadays. I might be specialized in negative comments, I am gonna share some thoughts how to handle them.

1. No one is authorized to tell you that you are ugly. Neither classmates, strangers, your crush…

2. … Nor you.

3. I committed several times the mistake of being rude to others, just to  release the bad vibes and make myself  feel better. I owe some apologies.

4. Your best friend is a hottie? Transform your envy to motivation. Don’t copy her style, but the attitude.

5. ‘X’ equals to the time you spend worrying that you look not enough good. ‘Y’ is the amount of years you spend in harmony with yourself. X+Y is your whole life. Logically, Y should be more, right?

6. You can’t satisfy everyone. So do and wear what feels right.

7. I am pretty because I decided to be.

Ode to Tumblr

Ritkák a bejegyzések, de ez nem az ötlet hiányára, hanem a zárkózottságra utalhat. Az írás nagyon személyes dolog (ha színvonalra törékszünk, kérem…), és úgy látszik,  időbe telik feloldódnom az írásban. Persze ott van a napló meg a sok megírandó okosság, de hiányzott a Publish gomb megnyomásának a kéje… Szóval íme.

Ha nem is töltök sok időt a Tumblr-ön reményeim szerint, komolyan veszem azt, amit oda kirakok. Néha persze elkap egy szentimentális vagy igazságosztó pillanat, és követőim értesülnek erről-arról.  Macskákról általában. A többi tartalom viszont egy saját, változékony esztétikai rendszer alapján van elbírálva.

Mi az ami nekem szép, mi az ami nem attól szép, hogy szép.

…Vagy csak egy sajátos hangulatot hordoz az adott tárgy, kép. Sokféle stílus jelenik meg, többezeréves keveredik a maival, filozófia a kommersszel. Íme egy keresztmetszet néhány új kedvencről, pár kép, ami megérintett vagy tetszik. Vagy annál is jobban tetszik. Érdekes, hogy mennyire keveset árulok el magamról, de mégis sokat.

line

Yep, I post so often like it rains in the desert. When I was in a desert it was sprinkling a bit, though. Well, I have to confess that I am really introvert, and it requires some time to find my voice. But missed to swim in my own thoughts and the feeling of joyfully pushing the ‘publish’ button.

I hope that I don’t spend too much time with tumblring, and trying to take seriously what I post there. Of course, cat memes need to be posted sometimes, such as reblogs about human rights and diversity. My main goal is with tumblr to have my own place for curating and post stuff that inspire me. This is a good way to figure out my aesthetical philosophy.

What makes things beautiul, and why is disharmony so appealing.

Or, that picture just simply gives me a good feeling, maybe remind me of a good memory. It’s interesting, in fact how personal inspiration can be. If you read behind the… reblogs.

 26

4

7

1

3

5

+

tumblr_mu4362amKM1qkgxj5o1_500

#sorrynotsorry

The Seven Facts

Két személyes bejegyzés egymás után, holnap pedig felregisztrálok a facebook-ra? Ja! Nem. Az egyik kedves olvasóm, Eszter adta tovább ezt a kis valamit, én pedig vagyok annyira exhibicionista, hogy megosszak hét kis töredéket az életemből, fogadjátok szeretettel.

1. Vegetáriánus vagyok és hiszek a reinkarnációban, mellesleg a rasszistáktól frászt kapok.
2. Szerintem minden művészet, és előrebocsátom, a művészetet nem lehet definiálni.
3. Előszeretettel kergetem őrületbe a körülöttem élőket mindenféle metaforákkal, barokk körmondatokkal, arról nem is beszélve, hogy a legapróbb stilisztikai hibába is belekötök.
4. Azokat az embereket tisztelem a legjobban, akik a békért harcoltak, harcolnak; példaképem Mahatma Gandhi.
5. Alig várom, hogy újra legyen macskám, Oscar Wilde vagy Frida Kahlo lesz a neve, tisztelegve e nagyszerű elmék előtt.
6. Büszke vagyok a családomban élő művészekre.
7. Sosem tudok betelni azzal a ténnyel, hogy az élet milyen ironikus.

1. I’m vegetarian, I believe in reincarnation, and I can’t bear rassism.
2. According to my opinion, everything is art, and art can’t be defined.
3. In hungarian I speak in metaphors, or at least I use long sentences and super sophisticated expressions, and I’m a grammar-nazi; that annoys my friends a lot. Sorry, not sorry.
4. I respect people who fight for peace; my role model is Mahatma Gandhi.
5. Can’t wait to have a cat again and name it after Oscar Wilde or Frida Kahlo.
6. I’m proud of the artists I have in my family.
7. I never get enough wondered, how ironic life is.
game is given by Eszter

Personal: Why Minimalism

Arra már rég rájöttem, miért hajhászom mindenütt az esztétikát, a szépet, ‘a fensőbb jót‘, hívd ahogy akarod. Mert egész egyszerűen lételem számomra, ahogy azok számára is, akik szeretnek a dolgok mögé látni, illetve: látni egyáltalán. De hogy miért tévedek egyre gyakrabban a minimalizmus ösvényére már hónapok óta, csak most tudatosult bennem. Megnyilvánul ez üres vásznak reblogolásában a Tumblr-ön, dizájnokban, amit készítek olykor, a fényképeimben, egyszóval mindenféle művészettel rokonítható dologban. De ugyanúgy életmódbeli szinten is: a haszontalan holmiknak nincs kegyelem, ahogy az üres dialógusokból szintén kilépek, és inkább valami ábrándozással foglalom el magam. Még az is érdekesebb.

Egy bizonyos idő, egy bizonyos meghatározott tapasztalatmennyiség után rájössz, mi a fontos, és ha már ezt tudod, akkor el is tudsz hagyni minden felesleges körítést. Ez a legnehezebb, a megkülönböztetés, itt szoktam én is elbukni, emberi gyarlóságból, van az bőven. De amikor már tudod és mered!…

Tehetség önreklám nélkül, nagy célokkal való szerencsétlenkedés helyett tett, hamis ideálokon való gúnyos kacaj, szerelem hazugságoktól mentesen. Ez minimalizmus.

I found out a long time ago, why I am obsessed with aesthetics, beauty, or the ‘greater good‘. It’s a vital element for me, it’s a need also for the people who think. If you are enough sensitive, beauty can bring shine, the sense to your life.

Nowadays I’ve been making designs and photographs in minimalistic style, I reblog plain canvases on Tumblr, don’t waste time on ridiculously meaningless conversations, throw useless stuff to the trash, strictly. I am making myself free, but of course I am not ready yet. But I have enough experiences, I was wrong enough times to do the first steps to simplify. Minimalism in life: recognise and leave the useless.

Talents without self-branding, act instead of so-screwed-up-purposes, sarcastic laughs on fake ideals, love with no lies. That’s what I call minimalism.

/photo credit

12, 13, 14


Nem feledkeztem el a blogomról természetesen, főleg, hogy a napokban volt egy éves. Konkrétan a legelső bejegyzés ez volt. Kezdetleges, de azért jó tudni, hogy nem kerültem messze az elveimtől.

Amit így 2012-13 környékén többek között megtanultam, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, ezért volt olykor hetekig nemírás. És persze rengeteg időmet elvette a mindennapi őrületek,  száz százalákos szóbelik, matek kettesek, és a corazón közötti lavírozás, és közben azt is ki kell találnom, hogy ki vagyok tulajdonképpen – nem panasz! Elvégre a 18 éves kor közhelyei, örömei alól még én sem bújhatok ki.

Általában nem mondanivaló hiányában maradtak el bejegyzések, inkább a közlés módjával akadt gondom, meg őszintén szólva fárasztó a vannabiségtől rettegni, miközben fél lábon állva self-brandingelek. Szóval a kisblog formátumba beleuntam – de vannak még félbehagyott gondolatmenetek, félkész vázlatok, amit mindenképpen be fogok, be szeretnék fejezni. Aztán? Valószílűleg megmarad a blog, de készülök valamivel februárra. A február szót stílszerűen aláhúznám töltőtollal, ha lehetne.

Mellesleg új kinézetet kapott az oldal, ami kellőképpen kielégíti a dizájnsznobságomat, remélem, nektek is tetszik.

Boldog Új Évet Mindenkinek!Névtelen-1 másolat

Welcome back here, and no – I didn’t forget that I have that blog (exactly one year ago) – sorry for the lack of posts.

Firstly, I didn’t have so much time to blog because of the school-life ups and downs, everyday crazinesses, and my corazón, and at the whole time I had to figure out, who am I actually. I’m not complaining, well, everybody have to live the cliches/happinesses of being 18 years old.

By the other hand, I was a kind of inspired all the time – the problem is, sometimes I haven’t found the way to express myself. And honestly, sometimes I felt that I am just a wannabe, with some uneffortless self-branding. I think I have to change the format, the platform – I’ll give a try for something new in february, stay tuned.

As you can see, the blog got a new look, for me this is a pretty good satisfaction of my design-snobbery, I hope you like it too.

I wish you a Happy New Year!

The Dream Interior

A matrac szigorúan a földön; óriási ablakok és nagy terek, hogy a csend vagy az aktuális bólogatós zene bezenghesse; mediterrán és rusztikus elemek fonódnak bele a letisztultságba; és persze könyvek mindenütt. Meg kismacskák.

Névtelen-1 másolat

The mat is on the floor (no bed, please), huge windows, big empty spaces (to listen the silence or the actual favourite ‘headbang’ music), mediterrian and rustic elements, and of course books everywhere. And kittens.

—image source my tumblr

I’m Back

Az egyhónapos szünet után ismét belevágok a blogolásba, tele ötletekkel és egy kicsit másféle hozzáállással. Úgy döntöttem, egy kicsit kiszélesítem a blog látószögét, és beleszövöm a bejegyzésekbe a művészettel (képalkotás – fotográfia, festészet, montázsok; irodalom) kapcsolatos, egyébként aktív érdeklődésemet. A fő téma természetesen az marad, ami volt, a stílus, az inspirálódás és az önkifejezés háromszöge.

Ξ

The hiatus is over, I start to blog again with an other attitude and with new ideas. I decided to write about new topics too (of course the main theme will be style, inspiration and self-expression), because I’m very interested in art (photography, painting, literature), why not share my thoughts? :)

september_inspiration másolat

image source: Tumblr, font: Aracne

Empty August

Blue by ~ultrawowfactor#annakingakiraly

You can see there are no new posts published  this month. I decided to make my blog to ‘go for a holiday’ in August. And what I will do? I think I spend the whole month to get inspired and think about conceptions, instead of writing new blablablas about the trends. In my opinion this little break won’t ruin the blog’s life, and a blogger shouldn’t be always everywhere. By the way, here are some random images from my tumblr, they’re expressing what is on my mind nowadays. Surrealism, minimalism, bright colors, clothes, art styles…

Ξ

Amint látjátok, ebben a hónapban nem tettem közzé egy bejegyzést sem. Úgy döntöttem, a blogot “elküldöm nyaralni” augusztusban, és ezt az egy hónapot inspirálódásra, vizuális feltöltődésre, koncepciók átgondolására szánom, ahelyett hogy trendekről halandzsáznék. Szerintem jót tesz ez a blognak is, nem kell mindig mindenhol ott lenni. Addig is, egy kis random képanyag a tumblr oldalamról, szerintem ez kifejezi, mire vagyok fogékony mostanában. Nem fogytam ki az ötletekből, de inkább hagyom egy kicsit az izmusokat kergetőzni….

 julianminima: Ben Weathers Frank Tanked Acrylic on panel 3 x 5 in.

bottanica: l-iwa: - modern/fresh